3. lecke: Debrecen, a virágkarnevál városa

1. Olvasd végig a szöveget! (Tk. 150. o.)

1. bekezdés: A Nagytemplom

A Hortobágy felől közelítve Debrecen felé, a látványt a magasra nyúló Nagytemplom kettős tornya uralja. A város főterén található ez az építmény, amely a magyar református egyház jelképe, és nemcsak az Alföld, hanem hazánk legnagyobb református temploma. alaprajza 15 méterszer 38 méter hosszú, a belmagassága 21 méter. Ülőhelyeinek száma 3000, befogadóképessége 4500 főre tehető.

A bodnárok - más kifejezéssel kádárok vagy pintérek - fából készített használati tárgyakat, főként az úgynevezett ,,faedényeket" előállító mesteremberek voltak. Bodnárok készítettek többek között vödröket, köpülőket, puttonyokat, hordókat, kádakat és a vékát.

A vásárban találkozhattunk volna még Mézesbábos-árusokkal, hanem akár Üvegfúvó mesteremberekkel és gyönyörű üvegből készült portékáikkal is.

Képzeljétek, az 1700-as évek már léteztek korabeli nyomdászok, de még nem gépek dolgoztak benne, hanem könyvkötő mesterek készítették az emberek számára az olvasnivalót. 

3. bekezdés: Híres emberek, épületek

Debrecen azonban nemcsak a várárokról, hanem kultúrájáról is híres volt mindig. Az 1550-ben alapított kollégiumból fejlődött ki az egyetem, mely a mai napig működik. 

Rengeteg népszerű művészt, tudóst és sportolót nevelt ez a várok az országnak. Csokonai Vitéz Mihály és Fazekas Mihály költők, Szabó Magda író, Kovács Pál olimpiai bajnok és Veres Péter író és néprajzkutató is innen indult.  

4. bekezdés: A virágkarnevál

Napjainkban már nem vásárokkal, hanem fesztiválokkal csábítja magához a látogatókat a város. Leghíresebb ezek közül a gyönyörű debreceni virágkarnevál, amit hagyományosan augusztusban rendeznek meg. 

A város utcáin virágokkal feldíszített kocsik vonulnak fel a látogatók ezrei előtt. A virágköltemények több ezer szál virágból készítik el. Minden évben újabb és újabb ötletek alapján elevenednek meg a csodálatosnál csodálatosabb kompozíciók. 

2. bekezdés: A nagyvásár

A város gazdagságát és hírnevét hatalmas nagyvásárainak köszönhette. A piacul szolgáló főutcán szabók árulták a tulipános cifraszűrt, szűcsök a díszes bundákat, fazekasok a mázas kancsót, a pékek és hentesek pultjai roskadoztak a finom falatoktól. A kereskedők árui messze Prágáig, sőt Isztambulig is eljutottak.

Nemcsak a bognár és a fazekas készített használati tárgyak a mindennapokra, ilyen munkát végzett például a kosárfonó is.

Régen az emberek mindent a vásárokban vettek meg amire csak szükségük volt. A mesterek is árulták portékáikat nem csak a kereskedők.

Tudod e, kik készítették például a csizmát, zsebórát, aranygyűrűt, lószerszámot, mézeskalácsot, komódot, tulipános ládát, kannát, szekeret vagy mondjuk az ostort? Nézz utána! 

A városban 1802-ben hatalmas tűzvész tombolt, ennek következtében rengeteg épület megrongálódott. Így lehet az, hogy a régi és a mai épületek kinézete között felfedezhetünk némi különbsé

get.